„Igen, akarom!” – szól a visszavonhatatlannak tűnő válasz, amit néha meglehetősen könnyelműen mondunk ki. Még az anyakönyvvezető vagy az oltár előtt sem igazán fogjuk fel, hogy azzal, akit magunknak választottunk, 20-30-40-50 éven keresztül szándékozunk együtt tölteni a napjainkat, megosztani egymással az életünk legtöbb pillanatát. A személyiség azonban akkor bontakozik ki igazán, amikor az ember tartósan él együtt egy másikkal. Sokszor csak hosszú évek után derül ki, bizony félreismertük a másikat. Ő változott, vagy én, esetleg mindketten – örök dilemma. Sok esetben lehetőség van még ilyenkor egy párkapcsolati megbeszélés keretén belül megpróbálni rendezni a helyzetet, azonban akad, amikor világosan látszik, hogy a kapcsolat menthetetlen.

Felnőttként válni senki nem tanítja meg a párokat. Tele sérelemmel és dühvel, megbántottsággal és sebekkel az emberek ritkán viselkednek racionálisan. Veszekedésekkel és a drámákkal teli periódus lehet ez, sőt, sokan természetesnek is gondolják: „hiába éltek eddig szépen, most „VÁLNAK”.

Pedig erre igazán nincs szükség. Ezek a konfliktusok csak plusz költséget, feszültséget és energiát jelentenek, egy olyan, a hangulat és az együttműködés hiánya miatt elhúzódó periódust, amelynek végén valaki a jogszabályokra hivatkozva dönt valahogy. Vagy az egyik, vagy a másik fél javára szólóan, de nem ritka, hogy mindketten elégedetlenül távoznak az addigi életükből.
Ilyenkor szükséges egy külső személy, egy mediátor segítsége. A két féllel függetlenként tárgyalva segíthet abban, hogy a házaspár emberi méltóságát megőrizve, majdhogynem együttműködve, mindkettejük és a gyermekeik érdekeit egyaránt szem előtt tartva legyenek képesek átlendülni ezen a senki számára nem könnyű időszakon.

Egy próbát mindenképpen megér, mielőtt az ügyvédi szárazbélyegző rákerül a papírra.

Írjon nekünk, ha a válása során segítségre van szüksége!